I was going through the posts on my facebook wall yesterday and pretty much cried my eyes out seeing my cousin’s wished me happy birthday too. Just a week ago. And I only saw it yesterday, because I was living an off-life. Just one week and I cannot thank him anymore. Continue reading
It’s a new year! It’s a new day! It’s a new me! And I’m feeling good! … Whatever. xD
I’ve been handling this thing so well. I could pretty much focus to where I should focus. I was so excited for this week Sunday evening/night. What the actual fuck quack happened?
Amikor mindenki sok éves győzködése után először leültem, hogy én most Trónok harcát fogok nézni, akkor az első epizód előtti 7 perc után arra jutottam, hogy nem értem, ilyen bevezető után miért akarná bárki is ezt nézni.
A Skyward élményrepülés 2×1,5 perc, gyengébbek kedvéért összesen 3 perc volt. És totál átérzem, hogy miért nem akar valaki ezek után szélcsatornának akár csak a közelébe menni.
A Trónok harcából 7,5 évadot sikerült eddig “elfogyasztani”. Kicsit talán többet, de azóta nem voltam annyira szarul vacakul, hogy leüljek nézni. Azon pedig komolyan gondolkodom, hogy szülinapomra meglepem magam egy alap oktatással a Skywardnál. Ha már a Bertie előadás ennyire nem akar összejönni…
Végre, végre, valahára láttam a Poets of the Fallt élőben. Aaaaaa… És még annál is jobb volt, mint amire számítottam, pedig elég magasak voltak az elvárásaim. Újabb erősen elfogult, rajongós bejegyzés következik.
After more than a decade of waiting, my time finally came. And I saw Poets of the Fall live! And it’s been even better than what I expected, even though I had pretty high expectations. This is going to be another fangirling post – although, good news is, I’m trying to make the English version more reader friendly. ;P
Ahogyan az előző bejegyzésben már írtam, voltam festeni. És meglepően jó élmény volt.
In my previous post I mentioned that I went to this acrylic painting workshop recently. And it was a very surprising success. Continue reading
Azt hiszem kb. azóta izgatják a fantáziám a fonalgrafikák, amióta beadtam a derekam és regisztráltam Pinterestre. Kicsit átértelmezve, papír alapon már játszottam vele, de a fára szögelős, látens-pókozós alkotásnak most jött el az ideje.
I think, string-arts have been fascinating me ever since I gave in and signed up to Pinterest. I’ve already tried a modified version of it, but the time just came for the real thing: wood-board + nails + “spidering”.
Tavaly jól nem blogoltam sem az Alice Cooper koncertről, sem a fesztiválról magáról. Ha már idén dupláztunk, akkor éppen ideje lenne. És most még éppen kedvem is van, úgyhogy meglátjuk, mi lesz belőle… Continue reading
Szeretem a keleti humort. Ez a film mondjuk, annyira nem volt humoros*.
Egy ilyen sikeres indítás után, azt hiszem újra kezdem. Köztudott, hogy szeretem a keleti dolgokat, a filmeket is. Bár, koreait még szerintem nem néztem. Eddig. És az az igazság, hogy ez a film marha jó volt.
*Helyenként kicsit azért mégis.
Those who know me also know I kind of like Asian stuff. I like Asian films and humour as well. Although this film wasn’t really a comedy. I think this was my first Korean film though. And it was good. Very good. Continue reading
D for Diamond 