Vanishing time: a boy who returned

Szeretem a keleti humort. Ez a film mondjuk, annyira nem volt humoros*.
Egy ilyen sikeres indítás után, azt hiszem újra kezdem. Köztudott, hogy szeretem a keleti dolgokat, a filmeket is. Bár, koreait még szerintem nem néztem. Eddig. És az az igazság, hogy ez a film marha jó volt.
*Helyenként kicsit azért mégis.

Those who know me also know I kind of like Asian stuff. I like Asian films and humour as well. Although this film wasn’t really a comedy. I think this was my first Korean film though. And it was good. Very good.

vanishing time a boy who returned

via asianmoviepulse.com

Nem tudok róla, hogy kint lenne magyarul, szóval azoknak ajánlanám figyelmébe, akik boldogulnak az angol felirattal. Mondjuk, ahogy így belegondolok, el tudom képzelni, hogy nagy vonalakban össze lehet rakni a képi világ alapján úgy is, ha nem érted, mit beszélnek. Szóval még egy piros pont a Vanishing time: a boy who returned-nek. Valahogy úgy fordítanám a címét, hogy Az eltűnt idő: a fiú, aki visszatért – persze én nem vagyok szakfordító, meg nem is törtem halálra magam ezen a fordításon.

Vanishing time: a boy who returned. An interesting fantasy that makes you think about human relationships and mainly the concept of time. Like what would you do if suddenly you were given what it seems like eternity? Only you, everyone else is stuck in the time  plane you used to know. And how would you handle if after all this time you got back in your old reality where noone recognizes you anymore? What would you do if you were the only one who knew the truth and you also knew noone ever will belive you?

Elgondolkodtató fantasy ez az emberi kapcsolatokról és még inkább az időről. Mihez kezdesz azzal, ha hirtelen nyakadba szakad látszólag az örökkévalóság? Csak neked, mások a rendes idősíkban maradnak. És hogy vagy képes kezelni, amikor visszazökkensz a régi valóságodba, amitől teljesen elszoktál és ahol már senki nem ismer meg? Mit csinálsz, amikor te vagy az egyetlen, aki tudja az igazságot és tudod, hogy ha meggebedsz sem fog hinni neked senki?

Fantasies are great because they give a nice wide spectrum of thoughts to play with in your mind. Now this fantasy gives you circustances that suck so bad you don’t even want to play with them in your mind. Let alone in a not very probable alternative reality. Thinking about the realtivity of time and its fantastic variants in “recent” films I watched, I’d totally prefer the burden Adaline was given. LOL It’s something you (I) might be able to handle, or even like to some extent. 

Megnézed ezt a filmet és, ha olyan vagy, mint én, akkor eljátszol a gondolattal, hogy ha te kerülnél ilyen helyzetbe, hogyan kezelnéd. Képes lennél-e túlélni, vagy feladnád a francba? És vannak gondolatok, amikkel játszani jó és azok a körülmények, amiket ez a film játéktérnek ad… Hát, ezek nem azok a gondolatok, amikkel jó eljátszani. Akkor már inkább az Adaline féle csodát szeretném, az sokkal barátibb, azt talán még élvezni is tudnám…

Time is a vulnerable feature though, and I had a weird feeling about a scene near the end of the film. I think the producers (writer, director, whoever) wanted to make a few of their own fantasies come true so much they didn’t mind slipping in the consistence of their story. I might need to watch it again to check on this though, maybe I didn’t pay enough attention, but altogether it doesn’t bother me much. It might not bother you much either. So, the point is, if you’ve got a chance, I recommend watching Vanishing time: a boy who returned. I know it’s Asian and I know it’s different from those loads of American films we see everywhere, but just give it a try. It might surprise you. And if you did watch the film, and feel like sharing your thoughts, you’re welcome back here on my blog. (You’re welcome back here on my blog anyway. ;P)

Az idő egyébként egy elég érzékeny tényező, főleg, ha babrálni akarunk vele. A film vége felé volt egy olyan rész, ahol úgy érzem itt is elcsúsztak kicsit, de azt hiszem meg kéne néznem újra, hogy ebben biztos legyek. Ez mondjuk számomra nem ront az élményen, csak megjegyeztem. Na mindegy. A lényeg, hogy ha a Vanishing time: a boy who returned keresztezi az utatokat, akkor javaslom, adjatok neki egy esélyt, annak ellenére is, hogy ázsiai film lévén elég más a ritmikája (ilyet mondunk filmmel kapcsolatban?), mint azoknak a filmeknek, amikhez mi magyarok általában szokva vagyunk. Aztán, ha megnéztétek, akkor vissza lehet ám jönni és el lehet mondani, hogy hogy tetszett. Jó filmezést!

xoxo D.

Hallgassátok, szeressétek: / Listen to: Psy – Gangnam style ;P

Advertisements

One thought on “Vanishing time: a boy who returned

  1. Pingback: AI: Atomic Idiot | D for Diamond

Leave a Reply / Most szólj hozzá

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s