Haverok, zumba, farsang… / Friends , zumba, make-up

Szeretem az olyan alkalmakat, ahol erős sminkekben lehet megjelenni, anélkül, hogy bárki hülyének nézne érte. A farsanggal is csak annyi szokott a bajom lenni, hogy minek is öltözzek, mert túl sok ötletem van, aztán a nagy kapkodásban egyik jelmez sem készül el úgy, ahogyan kellene.

I like those occasions for which I can wear bold, creative make-up looks without being considered as a weirdo. We’ve got this traditional  season in Hungary called “farsang” during which there are a lot of dress-up parties. My only problem with farsang is that I can never decide what I want to be. I’m always full of ideas then usually I cannot finish my costumes on time…

Évek óta „valami pikkelyes” és „foltos cica” (értsd: gepárd/leopárd) akarok lenni, na egyik sem voltam még sosem. Pedig a valami pikkelyeshez csináltam már magamnak medúza fejdíszt is. Az ötlet egyébként Angie (Goldiestarling) videójából jött, tessék megnézni, meg aztán a többit is. Imádom ennek a csajnak a kreativitását… Bár ez a bejegyzés nem róla szól.

For years I’m planning on becoming “something with scales” and some spotty big cat (means: cheetah/leopard), of course I’ve never ever managed these. Yet. For the “something with scales” I’ve already made a medusa tiara based on Angie’s (Goldiestarling) tutorial. Click here and check it, then have a look at all her other videos too, she’s incredibly creative and talented. However, this post is not about her.

Continue reading

Advertisements

D&G élmény / D&G experience

Az előző bejegyzéshez kapcsolódva meg kell még említeném a márkanevekre éhes olvasóközönségnek, hogy életemben először a tokiói Omotesandón tértem be egy Dolce & Gabbana boltba, mert a kirakatban lévő ruha egyszerűen csak berángatott. Nem mondom, hogy egy életre, de azért eléggé kiábrándultam és nem az ára (Dolce & Gabbana ráadásul Tokióban) miatt.  A strasszos, flitteres, gyöngyös szépség, ami miatt bementem, bár gyönyörű volt és kérdés nélkül elfogadnám (ha hozzám vágnák), azért ennyi pénzért és egy Dolce & Gabbana címkével ellátva lehet, hogy elvárnám, hogy a gyöngyök ne műanyagok legyenek rajta. Nem ragaszkodom a kristályhoz, az üveggyöngyök is nagyon szépek tudnak lenni, de azért a műanyag… Persze biztosan van, akinek csak az a bevarrt címke a lényeg, én inkább maradok azoknál a ruháknál, amiket meg is tudok fizetni és ki is tudok használni.

Szakadt az eső aznap, nem nagyon fényképeztem. Konkrétan azt a darabot nem találom, de valami ilyesmi volt a kicsike.

D&G 2012

via ltk-lovetoknow.blogspot.com

After the previous blogpost there’s one more thing I just have to make a remark on. For the very first time in my life I visited a Dolce & Gabbana salon in Tokyo at Omotesando street. Why? Because they had such a minidress/bodice (somthing like that) in the window I couldn’t say no. The thing is, I’m so disappointed you just cannot tell. As it was raining cats and dogs I haven’t really taken photos that day and I couldn’t find the exact one on the net, but I’m sure it belonged to the above collection. It was purple with lots of beaded, rhinestoned and sequined detailing. It was so beautiful there’s no question it would make my day if someone surprised me with it. But. For as much as they sell it I would expect the beads made of at least glass (not necessarily crystal, good quality glass beads can be beautiful) and the most definitely NOT plastic. I know that for a lot of people it’s only the label they care for, but I think I’ll just stay with clothes which I can afford and wear as well.

xoxo Dorie