Crescendo

Mocsok nagy mázlista vagyok, ez nem vitás. Egy évvel ezelőtt ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy Tokió utcáit róttam nagy lelkesedéssel, egy régi nagyon jó baráttal az oldalamon. Aznap mentünk fel körülnézni a Tokió toronyba, ahol sajnos nem volt időnk megvárni, hogy sötétedés után az éjszakai városképet is megcsodáljuk, mert meghívásunk volt egy szépségszalon megnyitóra. Igen, komolyan.

There’s no doubt I’m the luckiest girl on this planet. It’s not enough that one year ago I’ve been happily cruising Tokyo’s streets with an old and very good friend by my side, it was also the day to visit Tokyo Tower. Unfortunately we couldn’t stay long enough to have a look at the city at night, because we were invited to the opening of a beauty salon.
Yeah, really.

Crescendo opening

photo: Sebastian Mayer

Continue reading

Csomagoljunk szeretettel / Wrap it up with love

giftNem tudom, ki hogy van vele, de én nem igazán szeretek ajándékot csomagolni. Ennek a fő oka az, hogy nem vagyok túl jó benne. Egy könyvet vagy szabályos formájú csokis dobozt még csak-csak sikerül szépen bebugyolálni a papírba, de onnantól, hogy a szép szabályos téglalap formától eltérünk, halál, amit művelek – lásd jobbra. (Megjegyzés: a cellux jó barátunk, ha arról van szó, hogy a szalag a helyén maradjon.)

Tudom, tudom, erre találták ki az egyre nagyobb választékban kapható díszzacskókat és díszdobozokat, de azok meg – akármennyire is szépek – olyan személytelenek. Az árukról pedig inkább ne is beszéljünk.

I don’t know how you feel about gift wrapping, but I’m not a big fan of it. It’s probably because I’m not good at it. I’m okay with plain chocolate bars or a book, but as soon as the shape of the item to be wrapped differs from a regular box I’m doomed. (Just have a look at the above photo. Anyway, scotch tape is a very good friend of ours when it comes to make those ribbons stay at place.)

I know this is exactly why gift-bags and gift-boxes have been invented, but c’mon they are just as expensive and impersonal as pretty they are.

Continue reading

D&G élmény / D&G experience

Az előző bejegyzéshez kapcsolódva meg kell még említeném a márkanevekre éhes olvasóközönségnek, hogy életemben először a tokiói Omotesandón tértem be egy Dolce & Gabbana boltba, mert a kirakatban lévő ruha egyszerűen csak berángatott. Nem mondom, hogy egy életre, de azért eléggé kiábrándultam és nem az ára (Dolce & Gabbana ráadásul Tokióban) miatt.  A strasszos, flitteres, gyöngyös szépség, ami miatt bementem, bár gyönyörű volt és kérdés nélkül elfogadnám (ha hozzám vágnák), azért ennyi pénzért és egy Dolce & Gabbana címkével ellátva lehet, hogy elvárnám, hogy a gyöngyök ne műanyagok legyenek rajta. Nem ragaszkodom a kristályhoz, az üveggyöngyök is nagyon szépek tudnak lenni, de azért a műanyag… Persze biztosan van, akinek csak az a bevarrt címke a lényeg, én inkább maradok azoknál a ruháknál, amiket meg is tudok fizetni és ki is tudok használni.

Szakadt az eső aznap, nem nagyon fényképeztem. Konkrétan azt a darabot nem találom, de valami ilyesmi volt a kicsike.

D&G 2012

via ltk-lovetoknow.blogspot.com

After the previous blogpost there’s one more thing I just have to make a remark on. For the very first time in my life I visited a Dolce & Gabbana salon in Tokyo at Omotesando street. Why? Because they had such a minidress/bodice (somthing like that) in the window I couldn’t say no. The thing is, I’m so disappointed you just cannot tell. As it was raining cats and dogs I haven’t really taken photos that day and I couldn’t find the exact one on the net, but I’m sure it belonged to the above collection. It was purple with lots of beaded, rhinestoned and sequined detailing. It was so beautiful there’s no question it would make my day if someone surprised me with it. But. For as much as they sell it I would expect the beads made of at least glass (not necessarily crystal, good quality glass beads can be beautiful) and the most definitely NOT plastic. I know that for a lot of people it’s only the label they care for, but I think I’ll just stay with clothes which I can afford and wear as well.

xoxo Dorie

Tokió és a divat / Tokyo and the fashion

Shibuya girlÉn nem tartozom a divatőrültekhez. Nem öltözöm különösebben nőiesen. A kényelmes és praktikus cuccokat szeretem. Ez egy dolog, de nálam sokkal divatosabb lányoktól is hallottam már azt a véleményt, amivel teljesen egyet tudok érteni: Tokióban nehéz nem rongyosnak érezni magad. Fogalmazzunk picit finomabban, Tokióban nem könnyű igazán divatosnak érezni magad.

Even though I’m no fashionista, I don’t dress particularly girly and I prefer practical and comfortable clothing it’s not only me who thinks it’s not easy to feel really fashionable in Tokyo.

Continue reading

fade: TEN

Nem tudom nem közhírré tenni, hogy ma jelenik (jelent) meg egyik kedvenc együttesem a fade legújabb albuma, melynek címe TEN.

I just can’t resist the temptation to shout out the release of TEN, the new album of one of my fave bands: fade.

fade

hivatalos honlap / official site

Continue reading

Tokyo Sky Tree et al…

Május 22-én nyitják meg a nagyközönség előtt a világ legmagasabb szabadon álló tornyát Tokióban. A Tokyo Sky Tree 634m magas és lényegében az első dolog volt, amit Tokióból láttam.

Tokyo Sky Tree – with its 634m height – has been one of the first things I’ve seen from Tokyo. The official opening of the world’s highest free standing tower’s going to be held on 22nd May so I couldn’t visit it when I was around.

Japan 2012

♥♥♥

Continue reading

Kész az új névjegyem! / New business card ready!

A Japánba repülés előtti napon futottak be a kicsikéim a nyomdából és azt kell, hogy mondjam, nehéz szülés volt, de szebb gyerek nem is lehetne! Az “apja” jó barátom, kicsit elvarázsolt művész-lélek, festésben, dekorban, grafikában verhetetlen. Ha érdekel, akkor megmutatom egyszer, hogy mit festett nekem az egyik szülinapomra!

Jó érzés, hogy végre nem csak szabadkozom, hogy a névjegyem “készülőben”, hanem egyszerűen csak előveszem – vagy egyet, vagy több színt, hogy lehet választani – és bezsebelem az elismeréseket. Itthon, Japánban. Mindenütt. Imádok alkotni!

my business card

a sminkes névjegyem
my make-up artist business card

My babies arrived from the printing house the evening before my trip to Japan so that I could take them with me! It took us a LOT of time to get them ready, but I think they were worth the waiting. Their “Daddy” is a good friend of mine, a real artistic-soul, he’s incredible with painting, decorations, graphics. You might be interested, I’ll show you the painting I got from him for a birthday!

Anyway, it’s an awesome feeling having my new business cards ready. No more: “I’m sorry, my business card is not ready yet.” – I just take one or more (so that they can chose the colour) out, hand them over and get my ego-boost by the compliments they get. They are success in Hungary, Japan – everywhere. I love creative creation!

Arra jutottam, hogy a névjegykártya tartóm sem lehet akármilyen, már félig készen van, de a tökéletes dekort megalkotni nem annyira egyszerű, mint gondoltam. Szóval erre még egy kicsit várni kell, de ha kíváncsiak vagytok rá, akkor jelezzétek, hátha az segít egy kicsit gyorsabban haladni vele. ;P

I came to the conclusion that with such business cards, their holder cannot be average either. I’ve already started to make it, but achieving the perfect decor turned out to be more difficult than I expected. If you’re interested in seeing it please make a note about it, some more motivation might help getting it ready. ;P

Ha szeretnétek a grafikusommal dolgozni, akkor írjatok nekem, megadom az elérhetőségét!

In case you’d be interested to work with my graphic artist, please contact me, I’ll get you over to him!

xoxo Dorie

Az utazás öröme… / Joy of travelling

Amikor már teljesen kiidegelted magad azon, hogy lesz-e időre szállásod (És végre van és jó helyen és jó áron.) és befér-e minden a bőröndbe (Létezik, hogy ennyire könnyű? Létezik.) és elég lesz-e a sebtében felszedett nyelvtudás (De mennyire. Hogy nem.), akkor szépen felülsz a repülőre és jönnek a következő kételyek…

When you’re over all the craziness of finding a place to stay, packing your suitcase and accepting that your language skills – you developed in only a few months at home – won’t help you the least bit, you catch your flight and start to worry about totally different matters…

Continue reading

Ez történt a héten… / Happy birthday! (to ME!)

Mostanra már bőven Japánban vagyok és a legutolsó dolgom akármelyik blogommal foglalkozni. Így ez – mily meglepő – egy előre programozott bejegyzés, amit később egészítek majd ki a linkkel. Az előző divatcikkes bejegyzésem követve megtaláljátok a cikket magatok is. 😉

Although by this time I’m already in Japan, don’t giving a damn about any of my blogs or so, here’s a pre-programmed post to remind you of the publication of the pre-submitted weekly fashion article. I’ll add the link when I’m back.

Mit keresek Japánban? Pont a szülinapomon? Igen! Ma van!
Tudtam, hogy a német barátnőm – Dela – megy ki Japánba, de amikor kiderült, hogy abba az időintervallumba pont beleesik a szülinapom, akkor elszállt az agyam. Eldőlt, hogy eljött az ideje, hogy valóra váltsam az álmot. És most éppen ezt élem meg. Majd utólag beszámolok róla. Vagy sem.

How come I end up in Japan exactly on my birthday? I knew that my German friend – Dela – was to go to Japan, but when it turned out she’s going to be there on my birthday it was clear I’m going too. So, I’m just living the dream over at the other end of the world and I’ll either write about it in details when I’m back or not.

A képre kattintva eljuttok a heti divat cikkemhez. Jó olvasást, lehet “lájkolni” meg megosztani, de annak is örülök, ha csak elolvassátok és tetszik.

boldog szülinapot

ez a kép a szülinapomon készült
yes, it was taken on my B-day