Locsifecsi királynő – és tényleg az xD (Hun only)

Meg Cabot Queen of babbleSzóval Zimi megdobott Meg Cabot Queen of babble-jével. Azt mondta, szerinte ez tetszeni fog nekem, meg azt is, hogy Orsinak ezt vette meg 30. szülinapjára, csak magyarul. Magyarul Locsifecsi királynő a címe. Mert, hát, tényleg az…

Össze-vissza locsog és fecseg. Rengetegszer olyan dolgokat és stílusban, hogy lekaparod az arcod. Az első rész*, hát, elég … visszás. Szerintem abban az első részben teljesen esélytelen, hogy bárki megkedvelje a főhőst. Na jó, talán kivételt képez az olyan olvasó, aki totálisan képes azonosulni vele. Azokat az embereket pedig sajnálom. Khm, visszavonom. Nem ítélkezem. Mind különbözőek vagyunk és ez így a jó. (Hú, azt hiszem fejlődőképes vagyok. Anno, gimiben óriási botrány lett belőle, hogy az egyik irodalom esszémben konkrétan lesajnáltam az oroszokat. Kiderült, hogy az irodalom tanárunk orosz-irodalom buzi és nem értékelte. Megint ítélkezhetnékem van, de nem teszem. Elvégre nyilvános fórumon vagyunk – amit senki nem olvas, de mi van, ha mégis?)

*Első rész, nem kötet. Mert, bár kiderült, hogy van több kötete is a Locsifecsi sorozatnak  (amikhez éppen nem férek hozzá), ez az első kötet önmagában három részre van osztva, szóval az első rész a történet és nem a sorozat első részére vonatkozik.

A második rész már merőben más. Ez egyébként történet szempontjából is teljesen rendben van így. A harmadik rész tagolását kevésbé értettem, mármint, azt hiszem értem, hülyén nézett volna ki két részből. Pedig a Vérmese is teljesen jó volt két részben. Mindegy. A lényeg, hogy a második résztől nagyon cuki a sztori, szétröhögtem rajta magam és sokkal kevesebb volt a “nagyon ellenszenves vagy kisanyám” életérzés. Kicsit ijesztő, hogy voltak pillanatok, amikor még azonosulni is sikerült a főhőssel – szerencsére csak rövid pillanatok voltak ezek, olyankor el is gondolkodtam az életemen… A kiszámíthatóságot nem rovom fel gyengeségként, mert az erőltetett csavarokat sokkal jobban utálom. Az UFO-s könyvhöz hasonlóan, ennek a könyvnek a végén is várt egy kis meglepetés, szerencsére ez csak történetbeli volt és még mindig nem igazán tudom, hogyan érzek a befejezéssel kapcsolatban.

Összességében jó volt ez. Könnyed szórakozás, ami szerintem pár év múlva az újdonság erejével hat majd. (Lehet, hogy újra kéne olvasni a Gossip Girl szériát? Emlékszem, hogy tök jó volt, de arra már nem, hogy mi lett a vége… Meg mi volt közben. Meg úgy általában, a karakterek egy része rémlik és ennyi.)
És most francia kastélyokba vágyom…

Ezzel a könyvvel kapcsolatban is elgondolkodtam azon, hogy mi értelme időt és energiát szánni valamire, amit rövid-úton úgyis elfelejtesz? Persze, kikapcsol és jól szórakozol közben, ami ebben a hülye világban nagyon ránk fér, de egy ilyen könyv olyan, mint egy smink. Kérész életű. Csak a könyv ott marad a polcon. Kivéve ha elektronikus felületen olvasod, de azt a tavalyi könyvfordítósdi után nem érzem opciónak, így is nagyon nehéz elszakadni a monitortól, pedig minimalizálni kellene az on-life-om. Na mindegy, jó olvasást! Ez a locsifecsi most kikapcsol.

xoxo D.

Hallgassátok, szeressétek: Armin van Buuren ft. Sharon den Adel – In and out of love

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Advertisements

Leave a Reply / Most szólj hozzá

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s